- Venom!Az említett azonnal felnéz, hátracsapja a fülét és
megindul felém. Elsuhan egy arra járó nő mellett, aki egy félsikolyt követően
az öklét rázza felém.
- Miért nincs póráz ezen a nyavalyás dögön? És
szájkosár? Majdnem felborított!
- Hölgyem, az a majdnem azért elég messze volt –
morgom kelletlenül, mire a nő vérszemet kap.
- Ne szemtelenkedjen, kösse meg!
Közben a fekete démon mellém ér és félrehajtott
fejjel, érdeklődve rám néz. Szórakozottan megsimogatom a fejét és a nőre nézek
unott arcot vágva. Várom a folytatást.
- Nem köti meg? – akadékoskodik tovább az asszony,
én pedig nagyot sóhajtok és lenyelem az ingerült válaszomat.
- Nem. Az állat nem veszélyes és nem csinált semmi
rosszat.
- Nem csinált semmi rosszat? Majdnem nekem jött –
méltatlankodik tovább a sértett, arca már-már lilába fordul az idegbajtól.
- Hölgyem – lépek közelebb hozzá, de a kutyát egy
kézjellel maradásra utasítom. – Nem a kutya veszélyes. Ugye nem kell
bizonyítanom?
Hangom halk és fenyegető. Az arckifejezésem is ezt
nyomatékosítja, így a nő hátrébb lép kettőt.
- Fel fogom jelenteni magát – feleli elfúló hangon.
Tisztelem a bátorságát, így elmosolyodom.
- Csak nyugodtan. De ezért csak pénzbüntetés jár,
remélem, ezzel tisztában van.
- Nem értem mire céloz ezzel – feleli dacosan és
ezt alátámasztandó, megemeli az állát és a szemembe néz.
- Én továbbra is itt fogok kutyát sétáltatni.
Olykor éjszaka. Amikor már az emberek többsége alszik – nézek mélyen a szemébe.
Látom, ahogy a magabiztosság álcája szépen lassan
lefoszlik róla. Látom, amikor rájön, hogy az elmúlt percekben teljesen néptelen
volt a park, nem járt erre senki. Látom, amikor ráeszmél, hogy most is már késő
este van.
- Megértem, hogy ön szabálykövető ember és ezt
másokra is rá akarja erőltetni - folytatom lágyabban. - De higgye el nekem, ha azt mondom, ez a kutya
meg van nevelve és a jelenlétem erősebb, mint egy kötél a kezemben. A hangom a
póráz.
- Akkor is majdnem nekem jött – motyogja
legyőzötten.
- Tudja, ez egy belga juhász. Terelőkutya. Olyan
páratlan reflexekkel rendelkezik és olyan kifogástalan mozgással, amelyet ön
elképzelni sem tud. Már azelőtt korrigálja a mozdulatát, mint ahogy ön
kitalálja, hogy merre fog lépni. Előbb fogja önt elütni egy autó a zebrán,
minthogy ez a kutya fellökné – felelem kedvesebben és a nénire mosolygok.
Csettintek a kezemmel, mire Venom a lábam mellé
üget és leül. Várakozóan néz. Előbb engem, majd az asszonyt.
- Sosem láttam még ilyen kutyát.
- Biztosan látott, csak nem fekete színben. A
rendőrség és a katonaság is előszeretettel használja őket bevetések során, de
egy másik típusát, ők homokszínűek. Jobban hasonlítanak a német juhászra.
- Maga kutyakiképző? – néz rám gyanakvóan, mire
ismét elmosolyodom.
- Fogjuk rá. Ő itt Venom, három éves. A korábbi
gazdája egy bevetés során életét vesztette. Ez annyira megviselte a kutyát,
hogy nem fogadott el újabb gazdát. Le kellett szerelni, nem maradhatott a
kötelékben. Nálam landolt.
- Ön talán állatmentő? – kérdezi az asszonyság,
majd közelebb hajol a kutyához, és az orra alá dugja a kezét.
Venom érdeklődve megszagolgatja, majd felnéz rám,
mire beleegyezően bólintok egyet. Az eb feláll és közelebb lép a nőhöz,
megszaglássza a cipőjét, majd a keze magasságába emeli a fejét és vár.
- Nem vagyok, a katona a barátom volt. Nyugodtan
simogassa meg, arra vár – mutatok a kutyára, mire a néni zavartan megérinti a
négylábú fejét. Venom belesimul a tenyerébe, majd szélesen elvigyorodik és
lihegni kezd.
Két perc sem telik el, és a hölgy már Venom mellett
guggol és gügyögve csacsog neki, halálra dicséri, milyen okos, mikor pacsit ad
neki és azt várom, mikor folyik szét a járdán a gyönyörűségtől. Ennyit az
ellenszenvről. Bár minden ember ennyire könnyen meggyőzhető lenne arról, hogy a
kutyák nem veszélyesek, és ha megfelelően vannak nevelve, póráz és szájkosár
nélkül is tökéletesen működnek. Nem kellene őket rabságban tartani. Nagyon sok
elcseszett kutyával volt már dolgom, akiknek csak megfelelő iránymutatás
kellett és tökéletes társakká váltak. Ők a társadalom teljesjogú tagjai.
Szolgálnak és védenek, a barátaink, a munkatársaink. A családunk része. Én
kötelezővé tenném a kutyasulit, minimum az alapképzést. És kutyajogosítványhoz
kötném a tartásukat. Nem minden ember alkalmas állattartásra, és rengeteget
ártanak a többi kutyatartó megítélésében. Elsősorban az embereket kell
megnevelni és csak másodsorban a kutyákat. Ők születésüktől fogva úgy működnek,
ahogy kell, a falka neveli őket. Mi basszuk el őket.
Kate Moon® (alias HKZs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése